Mostanában nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy mit eszem, iszom, hogyan étkezem. Régebben nem igazán zavart, ha egyik nap sajtos tésztát ettem, másik nap meg milánói makarónit, vacsorára pedig snacklevest. Habár a génjeimnek köszönhetően sosem voltam olyan túlsúlyos, hogy gondot jelentett volna társaságban megjelenni, még is úgy érzem, hogy felkaptam pár kilót, ami negatív összhangban van a kisugárzásommal. Igazság szerint meghíztam, nincs mit tagadni. Az étrendem pocsék volt, és a hétvégente elfogyasztott alkohol mennyiség sem segített túl sokat abban, hogy vékony testalkatom megmaradjon.
Egyik reggel viszont úgy ébredtem, hogy változtatnom kell, mert egy idő után hasonlítani fogok apámra. Persze elképesztő büszkeséggel töltene el, ha olyan lennék, mint ő, de semmi képen nem a sörhasat illetően. Így utána olvastam a témának és körbejártam mindent, ami a genetikáról szól, és amit a fogyókúráról tudni leehetett. Azt mindig is tudtam, hogy mozgással sok kalóriától lehet megszabadulni, de mivel világ életemben elég lusta voltam és csak is a golfot és a pókert tartottam sportnak, ezért eddig a pontig soha nem gondoltam, hogy nekem edzenem kellene. Pedig kellett. Nem is keveset. Azt hallottam egy nagyon kidolgozott testalkatú ismerősömtől, hogy csak is a fekve nyomást kell erőltetni, mert az ér bármit is, és mellé naponta ötször csirkemellet és rizst enni. Amit ezzel a technikával elértem, hogy undorodom a sült csirkétől és a rizstől és híztam még vagy öt kilót. Végül úgy gondoltam, hogy ideje lesz egy személyi edző segítségét kérnem. Így ismertem meg Dórát. Dóra egy rendkívül csinos nő volt, és olyan jól nézett ki, hogy ha nem Magyarországra született volna, már rég Instagram celeb lehetett volna belőle. De nem, Dóra személyi edző lett, és ráadásul nekem segített megszabadulni a plusz kilóktól. Így az edzés is sokkal izgalmasabb lett, és a kilók is elkezdtek lefelé csúszni. Szokták mondani, hogy nem kell szaladni a lányok után, de ha egy konditeremben vagy és a futópadon kell ezt megtenned átértékelődik minden. Ha Dóra gép elé állt, akkor olyan távokat is képes voltam lesprintelni, amelyekről ezelőtt nem is álmodtam. Nem csak a kardió mozgást szerettem meg, hanem komolyabban elkezdtem foglalkozni a testépítéssel és az izmok kimunkálásával is. Ebben volt nagy segítség az étkezésem megreformálása is.
Muszáj volt belejönnöm, hogy miként tudok odafigyelni arra, hogy mit és mikor eszem. Rájöttem, hogy volt egy nagy hibám, mégpedig az, hogy imádok nassolni. Főleg este a tévé nézése közben. A legnehezebb ezt volt abbahagyni. És magamtól nem is ment volna. A konyhabútoromnak szerencsére van egy olyan hihetetlenül jó funkciója, hogy zárható szekrénnyel rendelkezik. Ide rejtettem mindent, amit eddig felhalmoztam. Az összes csokit, chipset, gumicukrot, ropit, mentolos cukrot, és amit még itt-ott találtam. Szinte kiürült a teljes konyhám. Aztán a kulcsot fogtam és odaadtam Dórának, azzal a kéréssel, hogy őrizze ezt meg nekem.
Ma már a kezdeti állapotomhoz képest húsz kilóval könnyebb vagyok, és sokkal jobban érzem magam. Szinte kicsattanok az egészségtől, és ez azért van, mert odafigyelek arra, hogy mit eszem, és hogy mozogjak legalább hetente kétszer. Ha bár a génjeim nem túlzottan segítettek eddigi életem során, hogy olyan testet építsek magamnak, amire a strandon méltán leszek büszke, legalább most nem szégyellem magam. Futás közben, amikor csak megyek körbe, körbe és körbe gyakran eszembe jut, hogy milyen volt az életem kiskoromban. A mozgás teljes utálata miatt hiába szerettem focizni, mindig csak bíró lehettem, hiszen soha nem voltam olyan gyors, mint a többiek, és még kapusnak is csak akkor váltam be, ha mindenki más kosárlabdázott. Hiába ezt örököltem otthonról. Ma már mindent máshogy látok. A piacról megvásárolt alapanyagokkal főzök otthon napról-napra, és vacsorára is keveset eszem. Rájöttem, hogy az ebédnél a legfontosabb, hogy meleget egyek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a munkahelyemen van mikró, amelyen megtudom melegíteni az ételemet. Edzőterembe azóta is járok, bár már nem annyira gyakran. Amit akartam felesleget leadtam magamról, és most az a célom, hogy a jelenlegi testsúlyomat tartsam. És személyi edzőre sincs szükségem, hiszen tudom, hogy miből mennyit ehetek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy tudtam változni, hálás vagyok Dórának, hogy segített változni, és hálás vagyok a konyhabútoromnak is, hogy elzárta előlem a nyalánkságokat.
Tudom nehéz leküzdeni azokat a szokásokat, amik az étkezéssel kapcsolatosak, és hogy egy előre bepanírozott rántott sajt háromszor gyorsabban elkészül, mint egy párolt zöldségágyon felszolgált rosé kacsamell, de megéri időt és energiát belefektetni az egészségünkbe. És ha már elégedettek vagyunk magunkkal, akkor jöhet a sajtos tejfölös lángos!