Azok a fránya gének

Sokat halljuk ugye, hogy a „gének”? Hát persze, mert könnyű azt mondani, hogy a gének tehetnek mindenről, hogy a gének felelősek mindenért, ami velünk történik. Nos, ez nem teljesen így van, de mivel a legegyszerűbb, ha ezt hisszük, így nagyon nehéz megváltoztatni az emberek gondolkodását.

Természetesen a gének sok mindenben valóban okozói lehetnek az emberi mivoltunknak. Tagadhatatlan, hogy egyes tulajdonságainkat a szüleinktől örököljük, amelyeket nem tudunk módosítani, és mikkel nem igazán tudunk bármit is kezdeni. Ilyen lehet például a szemünk színe, vagy a hajunk színe, az elhízásra való fogékonyságunk, vagy éppenséggel a magasságunk. Természetesen érdekes génkapcsolódások lehetnek, amiket szüleinktől hozunk így egy-egy külső jelünk eltérhet tőlük, de azért valljuk meg, hogy nagymértékben hasonlítunk hozzájuk. De mit lehet tenni, ha változtatni akarunk?

Először is a legfontosabb az elhatározás. Testünk a miénk, és azt teszünk vele, amit csak akarunk. Ellenben többségében élnek velünk olyan fontos személyek is, mint a családunk, akik nagymértékben nehezíthetik kinézetünk magunkra való formálását. Nem kell rögtön nagydologra gondolni, elég például a hajunk színére gondolni, ahol már is komoly családi vitatkozást robbanthatunk ki abból, ha olyan színt választunk, ami a másiknak, vagy másikaknak nem tetszik. Ilyenkor nincs mit tenni, és kompromisszumra kell jutni, ami vagy a mi ötletünket segíti, vagy nekünk kell behódolni es elvetni, vagy kicsit átalakítani a vágyainkat. Így van ez a legtöbb olyan változtatással, amit testünkön szeretnénk, és amelyekre hatással vannak a gének. Legyen ez például a testépítés, avagy sportolás.

Más példával élve talán, ha a gépjárműiparba nézünk bele, akkor lehet valami hasonlóról beszélve. Gondoljunk bele, hogy van egy autónk, ami szuperül funkcionál, csak hát miután öregszik, és egyre jobban használódik, szüksége van a karbantartásra, méghozzá a folyamatos karbantartásra. Ott vannak benne például a csapágyak, amelyek kopása nagymértékben befolyásolhatja a gépkocsi működését, és amelyre odafigyelve és a megfelelő kenőanyagot  használva az élettartamot gyakorlatilag a duplájára lehet növelni, arról nem beszélve, hogy ezáltal csökken a fogyasztás, és gyorsabban lesz a gépjármű. Igazából testünk nagyon hasonlít egy autóra a maga leegyszerűsített módján, hiszen az évek alatti kopás, és rongálódás ugyan úgy meglátszik rajtunk, mint egy öreg kaszninál. A motor nem búg olyan jól, a gyorsulásunk sem a rég már. A folyamatos szerviz és karbantartás a kulcs az autónál is, és a testünknél is. A párhuzam szinte jól látszódik, még abban az esetben is, ha gépjárművünket cseréljük 5-15 évente, míg a testünk egy életen keresztül a miénk marad. De ha megfelelően kenjük a kocsi alkatrészeit olajjal, és elvisszük a szerelőhöz, valamint ha megfelelően odafigyelünk a táplálkozásunkra és elmegyünk időnként edzeni, akkor a kocsi és a saját testünk is még sokáig fog jól és használhatóan működni.

Mindenkinek jól esik időnként kiadni a gőzt, és mozogni. Erre szükség is van, hiszen az izmok átmozgatása ugyanolyan kenőanyag a testnek, mint a motorolaj a robbanómotornak. Nélküle előbb-utóbb elkopik, elhasználódik. Aki viszont komolyabb változást akar a kinézetén, annak muszáj a sportot kicsit főidőtöltésként is végezni. Hiszen a sok zsíros étel, amit elfogyasztunk nap, mint nap egyre inkább csak lerakódik a szervezetben és a káros anyagok előbb-utóbb kellemetlen mellékhatásokkal járnak. Arról nem is beszélve, hogy ha hajlamosak vagyunk az elhízásra, vagy a hordóhas növesztésre, akkor csak úgy védekezhetünk ezek ellen, ha megfelelően sportolunk minden héten. Ma már rengeteg plasztikai megoldás létezik, akár a súly problémákra, akár más szépészeti beavatkozásra, azonban ezek összegei kisebb vagyonokat emésztenek fel. A feszesebb bőr még annak is olcsóbban elérhető személyi edzővel, aki amúgy leginkább az elhízást örökölte otthonról. Az más kérdés, hogy milyen társadalmi szocializációt hozott otthonról, és ez milyen hatással van az étkezési kultúrájára, avagy egyáltalán érdekli-e a mozgás, vagy bármilyen egészséges életmód, vagy csak is az egészségtelen gasztrokultúra.

Jó lenne, ha lenne több olyan politikai kezdeményezés, amely már gyerekkorban felhívja a veszélyt az elhízásra és minél előbb megkezdi a prevenciót, hiszen a gyereket könnyebben lehet tanítani és könnyebb neki megmutatni azt az utat, amelyen majd ő is sikerrel egyengetheti saját gyermekét a közeljövőben. Ezek a megelőző célú programok lehetnek egyébként a segítség az egyre jobban elhízó társadalomnak, akik megannyi szénhidráthoz jutnak nagyon olcsón, ellenben nem tudják az egészségkárosító hatásait. Gondolok itt a pizzára, a gyorséttermek meghatározhatatlan származású ételeire, és persze azokra a bolti termékekre, amelyek nem léteznek másmilyen kiszerelésben. Lehet, hogy már a gyártóknál kellene kezdeni magát a programot, és adócsökkentéssel és/vagy munkabér támogatással serkenteni azon termékek kutatás-fejlesztési projektjeit, amelyek előállítása lehet, hogy költséges, de jóval egészségesebb olcsóbb társaiknál. Ezáltal csökkenthető lenne a fertőzések és egyéb autóimmun betegségek kialakulása, nem lenne társadalmi probléma az elhízás, és talán az idővel a gének is megváltoznának.

Első lépésként az is nagyszerű lenne, ha az iskolákban úgy tanítanák a kicsiket, hogy egészséges ételt lehet finomat is enni, nem csak a legolcsóbb költségvetésből elkészített legízetlenebb módon.