Van egy speciális betegségem, sőt, inkább nem is nevezném betegségnek, mivel tünetei nincsenek, de akkor is jelen van a szervezetemben. Ennek „köszönhetően” kell havi szinten bejárnom a kórházba vérvételre, hogy ellenőrizzék, van-e valami változás, elindult-e valamerre a folyamat. Mivel annyira ritka elváltozásról van szó, hogy százezer emberből egyet érint, így még rendes magyar neve sincs, tehát amíg fizikai probléma nem jelentkezik, amíg teljes életet tudok vele élni, addig tőlem akár húsvéti nyuszinak is hívhatják. Előfordult már, hogy a vérvételen kívül mással is járt a látogatásom, például a https://nyomtatoalkatresz.hu/ oldallal is így ismerkedtem meg egy kedves nővérke jóvoltából.
Mivel kicsi gyerek korom óta havonta járok be, így lényegében majdnem az összes ott dolgozót névről ismerem, és ők is régi ismerősként köszöntenek. Ennek van előnye és hátránya is, hiszen általában van társaságom, mindig odajön valaki beszélgetni, viszont a tényen, hogy a véremet csapoltatni megyek, ez sem változtat. Múlt hónapban azonban olyasmi történt velem, amire abszolút nem számítottam. A helyzet az, hogy éppen vizsgára készültem, és nemigen volt időm bármi másra, ellenben a vérvételt nem hagyhattam ki. Úgyhogy az az ötletem támadt, hogy kinyomtatom az aznapi tananyagot, és beviszem a kórháza, hogy ott is tudjam olvasni, tanulni. Igen ám, csakhogy a felénél jelezte a nyomtatóm, hogy kifogyott a patron, és nem tudja folytatni. Evett is a méreg rendesen.
Ahogy ültem a kórházban és vártam a soromra, szokás szerint az egyik ismerős nővér odajött hozzám, és szívélyesen üdvözölt, mivel már vagy tíz éve ismerjük egymást. Kérdezte tőlem, hogy hogy vagyok, mit olvasok, én pedig mondtam neki, hogy vizsgára készülök, de mérges vagyok, mert kifogyott a patronom, és csak a felét tudtam kinyomni. Viszont a vizsgálat után már se erőm, se időm nem lesz arra, hogy betérjek valahová venni, ráadásul ha sokat kell még várnom, akkor be is zárnak az üzletek. A nővér szépen, figyelmesen végighallgatta a sirámomat, majd mosolyogva annyit kérdezett csak, hogy ismerem-e a legjobb nyomtatóalkatrész webshopot? Mondtam neki, hogy egyetlen egyet sem ismerek, szóval most kicsit mellélőtt, de nyitott vagyok mindenre, amivel nem kell kimozdulnom a lakásból és időt pazarolnom. Ő elkérte a telefonomat, és szépen belepötyögte a https://nyomtatoalkatresz.hu/ webcímet, és azt mondta, nézzek rá, mert érdemes, ő is innen szokta rendelni a kellékeket, ha kifogytak. Szépen megköszöntem a segítséget, és nem sokkal később már szólítottak is, úgyhogy mennem kellett.
Másnap mindig eléggé erőtlen vagyok, és ez most sem volt másként. Annyi energiám volt, hogy kimásszak a díványig, ahol aztán újra vízszintesbe dobtam magam, és felkerestem a webshopot, amit a nővér javasolt. Abnnak ellenére, hogy kicsit kába voltam, azt mégis felfogtam, hogy nagyon profi oldallal van dolgom, ugyanis nem elég, hogy több ezer termék közül lehet válogatni, ráadásul a nyomtató típusa szerint is lehet keresni. Így elég volt kikeresnem az enyémet, és már rendelhettem is meg az új tintapatront. Másra úgyse nagyon volt erőm, szóval utána újra elővettem a félbemaradt tananyagot, és addig tanultam, amíg el nem aludtam.
Pár nappal később, mikor szintén otthon rágtam a tanulnivalót, egyszer csak csöngött a telefonom, és legnagyobb meglepetésemre a futár volt az. Egészen el is feledkeztem róla, hogy csomagot várok, de azért nagyon megörültem neki. Át is vettem, szépen sértetlenül megérkezett a patron amit a https://nyomtatoalkatresz.hu/ oldalról rendeltem, úgyhogy minden különösebb közjáték nélkül már rakhattam is be a helyére, és folytathattam a papír alapú tanulást, ahogy szeretem. A vizsga jól sikerült, és amikor következő hónapban mentem megint a rutin vérvételre újra megköszöntem a nővérnek, hogy segített, mert e nélkül napokig eltartott volna, mire ráveszem magam, hogy elmenjek újat venni.