Szerencsésnek mondhatom magam. Imádom a kávét és annyit kávézhatok, amennyit szeretnék. Pontosabban, akkor is kávéznom kell, mikor annyira nem szeretnék, úgyhogy megtanultam szeretni a fekete ízét. Nekem ugyanis egészen kiskamasz korom óta nagyon alacsony a vérnyomásom. Emlékszem, amikor az első munkahelyemen az üzemorvos megmérte a vérnyomásomat, csak annyit kérdezett:
- És maga nem szédül?
- Nem. – válaszoltam én. – Ittam egy kávét, talán attól lehet kicsit magasabb.
- Magas?! 63/90!
Egyszer már orvosnál is jártam ezzel a furcsa tünettel, vagy inkább szokással, de semmi okosat nem tudtak megállapítani. Ilyen az alkatom. a szervezetem kiválóan boldogul ezzel is.
Egyedül a reggelek nehezek. A hosszú fekvés után nagyon szoktam szédülni, főleg, ha mélyen alszom, és elfelejtek inni éjszaka. Ilyenkor semmi más nem segít, mint egy jó csésze kávé. Lehetőleg hosszúkávé, növényi tejjel – mert így egy füst alatt viszonylag sok folyadékot is beviszek.
Amikor beérek a munkahelyemre, a kollégáimmal megiszom egy kapucsínót – pont elfogy a reggeli értekezlet alatt. Ebéd után jöhet egy gyors ristretto, utána 3 óra körül még egy könnyű latte, hogy bírjam a műszakot este hat óráig. Ez az én kis rutinom.
A kávézás drága mulatság
Sajnos nemrég a munkahelyemen lecserélték a kávéautomatát. A mostani gép rettenetesen drágán adja a kávét, ráadásul még azt sem lehet kérni, hogy ne adjon ki poharat. Nem is finom, ami belőle jön, pedig, mivel szükségem van rá, én akár a nagyon rossz kávéval is kibékülök.
Egy jó ideig azzal próbálkoztam, hogy inkább a büfébe járok, ott legalább helyben főzik az éltető nedűt és nem valami bizonytalan, instant port kapok – de sajnos ez végképp nem volt pénztárcabarát megoldás.
Egy darabig szorgalmasan hordtam termoszban az italomat, ennek az volt a hátránya, hogy nagyjából délre elfogyasztottam a napi adagot – ez pedig még nekem is sok egyszerre. De mit tegyek, a szenvedély az szenvedély…
A munkatársaim csak nevettek
A kollégák persze jól szórakoztak az én kis „elsővilági problémámon”, de azért ők is értették, hogy nekem ez a kis szertartás milyen fontos. Közeledett a születésnapom, ezért úgy döntöttek, meglepnek valamivel. VALAMI EGÉSZEN RENDKÍVÜLIVEL!
Nagyon lázasan készülődtek a meglepetésre, de olyan szépen, titokba csinálták, hogy tényleg semmit, írd és mondd, semmit nem vettem észre az egészből.
Nagyjából két héttel a nevezetes nap előtt az egyik kollégám átküldött nekem egy linket.
ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak
Még a cikk címe is az volt, hogy „Ajándék kávéimádóknak”, de én annyira belefeledkeztem mindenbe, hogy eszembe se jutott, hogy ez a dolog is a terv része.
A cikk egy olyan oldalra vitt, amit Ajándék varázslónak hívnak és kb. az a lényege, hogy az ember beállítja, kinek, milyen alkalomra, milyen értékben szeretne ajándékot venni, az oldal meg különböző webshopok kínálatából kidobja a neki megfelelő ajándékötleteket.
Na, így böngészte végig a kollégám velem az összes, kávézáshoz szükséges ajándékot, azzal a címszóval, hogy szeretne nászajándékot vásárolni a húgának.
Én kis naiv, minden gépről elmondtam a véleményemet. „Ez a kotyogó nagyon jó választás, ha az ember egyedül él, de két embernek kevés”, „Ez a kapszulás kávéfőző remek, de igazából egy ipari gép, inkább egy büfébe vagy irodába tudom elképzelni.”
Alaposan kifaggatott mindenről, aztán eltűnt.
Egy igazán szuper szülinap
Felvirradt a születésnapom reggele. Éppen olyan nap volt, mint a többi, nem is nagyon gondolkodtam el rajta, hogy nekem születésnapom lenne. Elindultunk a kollégákkal a rendes, reggeli kapucsínózásra, de az egyikük a konyha előtt megállított.
„Neked ma van a születésnapod! Ma meghívlak egy kávéra. Ohh, várj egy kicsit, hol is az apróm…”
Amíg a zsebében turkált, a többiek bementek a teakonyhába, mi pedig toporogtunk egy kicsit az ajtóban még.
Aztán a kollégám benyitott. Én beléptem, és leesett az állam!
Az asztalon egy csillogó, új kapszulás kávéfőző volt, az egyik legjobb modell! Mellette egy rakás kávékapszula, tejhabosító és mindenféle más eszköz, amitől a kávézás maga lesz a csoda.
- Ez a tiéd… Vagyis, a miénk is, de majd rólad nevezzük el! Boldog születésnapot! – mondták a kollégák nevetve.
Kiderült, hogy már hetek óta tervezték az akciót, hogy vásároljanak egy közös kávégépet a irodába, de nem tudtak dönteni, hogy milyet. Aztán rájöttek, hogy talán a kapszulás a legjobb választás, hiszen ez hihetetlenül sokféle kávét tud főzni, mindenki ihatja a kedvencét, mindenféle kompromisszum nélkül. Összeadták rá a pénzt és mivel tudták, hogy a kávézás a legnagyobb szenvedélyem, úgy döntöttek, csak a „tapasztalatomat” használják, és ajándékként a születésnapomon avatják fel a gépet.
Nagyon jól esett a figyelmességük és a gondolat, hogy még sok-sok időt tölthetünk együtt békésen egy csésze kávé mellett reggelente. Ezek a kis, tíz-húsz perces szünetek sokkal hatékonyabbá teszik a munkavégzést, sokkal jobb érzés így dolgozni.
Az alacsony vérnyomásom miatta kávéimádat a génjeimben van. Most pedig valami olyan vár a munkahelyemen, ami igazán közel áll a szívemhez.
Hát nem ilyen egy tökéletes munkahely és egy tökéletes csapat?