A géndiagnosztikai klinikán újra szöget ütött a fejembe, hogy motorozni szeretnék.

A múltkor hirtelen felindulásból elmentünk egy klinikára, ahol géndiagnosztikát végeznek. Már rég óta győzködött az asszony, hogy vizsgáltassuk meg magunkat, de én ódzkodok minden féle orvosi vizsgálattól, nem volt hozzá a világon semmi kedvem. Viszont tudom, hogy ha nem megyek bele, akkor folyton ezt kell hallgatnom, így inkább nem vitatkoztam és belementem, essünk minél hamarabb túl rajta. Már egy ideje beszélünk róla, hogy gyereket szeretnénk, és szerinte fontos, hogy előtte megvizsgáltassuk magunkat. Nem tudom, ez min változtat, mert ha mondjuk, kiderül, hogy van valami olyan betegség bennünk kódolva, ami öröklődő, akkor sem fogunk lemondani a gyerekről, szerintem, de ki tudja. A nők furák.

Elmentünk tehát erre a klinikára, és miközben ültünk a váróban, bejött egy másik pár is. Látszott egyértelműen, hogy motorral jöttek, mert a kezükben volt a bukósisak, és mind a ketten motoros ruhában voltak. Mivel nekik is és nekünk is várnunk kellett, elkezdtünk beszélgetni, és nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá a motorozásra. Már régóta álmom, hogy egyszer én is, vagy mi is az asszonnyal motorozni fogunk, de mindig volt ennél valami, ami fontosabb.

Jól elbeszélgettünk a sráccal, és elmesélte, hogy mostanában kezdték ők is, és hogy nagyon sokat gondolkodtak, hogy milyen felszerelést vásároljanak. Főleg a motoros csizma okozott nekik fejtörést, mert olyat akartak, amit tudnak hordani rendesen, nem csak a motoron. szeretnek túrázgatni a motorral, és nem akartak olyan csizmát, ami ha leszállnak a motorról, teljesen használhatatlan. Végül a Shoxnál bukkantak rá arra, amit keresnek, látszólag olyan, mint egy sima, utcai bakancs, de tele van protektorokkal, szóval biztonsági szempontból is megfelelő, de kényelmes is, ha esetleg valahol megállnának sétálni.

Olyan jó volt hallgatni, ahogy erről beszélt, hogy még jobban felerősödött bennem a motorozás gondolata. Mikor végeztünk a vizsgálattal, hazafele mondtam is az asszonynak, hogy mi lenne, ha mi is elgondolkodnánk rajta. Nem volt teljesen elutasító szerencsére, de azért még győzködnöm kell, mert most minden gondolata már a gyerek körül forog, és azt mondta, nem biztos, hogy felelősség teljes gondolkodásra vallana, ha gyerekvállalás előtt kezdenénk bele a motorozásba. De erre nekem is volt egy érvem, mégpedig az, hogy még mindig jobb, ha előtte, mint ha akkor, ha már megvan a kicsi, hiszen akkor már biztosan nem fogom tudni rávenni a motorozásra. Egyelőre függőben hagytuk a kérdést, de biztosan nem hagyom annyiban. Mert egy jó kapcsolat titka a rugalmasság és alkalmazkodás, és ha én elmegyek vele ilyen géndiagnosztikai vizsgálatokra, szerintem jogos elvárás tőlem, hogy ő is felüljön velem a motorra.