Amikor az egészségünkről beszélünk, a meglévő problémáinkról és betegségeinkről, akkor gyakran hajlamosak vagyunk mindent egyszerűen a génekre fogni. Ez részben megnyugtathat minket, hogy persze, nem is én élem rosszul az életem, nem az idegességtől vagyok refluxos… Csak hajlamom van rá!
Sajnos a tagadás, az, hogy a fejünket a homokba dugjuk, soha nem lehet megoldás. El kell fogadnunk, hogy igen, a genetika sok mindenbe beleszólhat, sok problémát okozhat nekünk. Utálhatjuk és szerethetjük, lehet, hogy a családban mindenkinek nagy orra van, de lehet, hogy ehetünk bármit, nem hízunk el, hisz “ilyenek vagyunk”. Ezektől függetlenül sosem feledkezhetünk el arról, hogy ha mi nem figyelünk oda a testünkre, akkor az egyszer csak elkezd rosszabbul működni és kevésbé szolgálni minket, és tönkreteheti a mindennapi életünket.
Amivel kapcsolatban manapság legtöbbször felmerül a genetika, az örökletesség, az az alkoholizmus. Nemrég valóban bebizonyították, hogy létezik egy, az alkoholizmusra hajlamosító gén, ami valószínűleg kis országunkban a populáció nagy részének génállományában megtalálható. Ez egyrészt nagyon ijesztő, másrészt pedig olyan dolog, amire kifejezetten nagy gondot kellene fordítanunk.
Ma már nagyon sok lehetőség van, ami segíti a leszokást az alkoholról, és szerencsére Magyarországon is kezd egyre több elérhetővé válni. A Felépülők nevű rehabilitációs központról egy cikkben olvastam, és aztán egy videót is megnéztem a központról. Egészen elképesztő a történet, ugyanis arról van szó, hogy egy család, egészen pontosan apa és fia hozták létre ezt a központot, mégpedig saját élményeikre alapozva! Mind a ketten alkoholbetegek, akik hangsúlyozzák, nem gyógyultnak tartják magukat, hanem – ahogy a központ nevében is szerepel – felépülőnek. Egy interjúban arról beszéltek, hogy itt a tudatosság létfontosságú, először is el kell ismernie az embernek, hogy ő alkoholbeteg. Ezután rá kell venni magát a leszokásra az alkoholról. Mindezek után, ha felépült, akkor is tisztában kell lennie azzal, hogy a jólétet csakis egy gyökeresen megváltoztatott életmód fenntartásával lehet megtartani. Nem lehet visszatérni egy terápia után sem a régi életbe, régi kerékvágásba, ugyanúgy, ahogy egy cukorbetegnek is tudnia kell betartani az életmódjára tett javaslatokat az egészsége érdekében.
Nagyon rémisztő, hogy valóban, ha van a családban alkoholbeteg, akkor a gyermek sokkal valószínűbb, hogy maga is függő lesz. Az apa-fia minták az egyik legveszélyesebbek. Ellenben a Felépülők vezetői elmondták, az alkoholizmusra, illetve bármely szenvedélybetegségre, függőségre sok faktor hat. Ott van a genetika, nyilván, de emellett a társadalmi réteg, a szocializáció, a család egyéb aspektusai vagy éppen az embert körülvevő kultúra (mindennapi szokások vagy éppen buli kultúra) is nagy hatással lehetnek az egyénre.
Manapság tényleg szinte mindenkinek lehet találni legalább a tág családjában egy-egy alkoholbeteget. A borvidéken élők vagy szegényebb régiók lakói pedig még inkább ki vannak téve a rizikónak.
Ha átgondoljátok, biztos nektek is van a környezetetekben olyan ember, akiért aggódtok… Szerintem a legtöbb, amit tehettek értük, ha elkülditek nekik a Felépülők weboldalát, és biztosítjátok őket a támogatásotokról. Ahogy a szakértők is mondják, a családi rendszer, a párkapcsolat, vagy az egyéb szociális háló elengedhetetlen az egészséges felépülésnek, a teljes értékű továbblépésnek.
Nem érdemes mindig a géneket szidni tehát, ezer meg ezer ok lehet még arra, hogy valaki belecsússzon valami rosszba… Mindez pedig nem szégyen, ahogy segítséget kérni sem az.